„És mikor a szíved fáj, akkor megérted, hogy a gyász a szeretetnek egy másik neve, ami soha nem hal meg.”
„Akik igazán szeretnek, azok sosem hagynak el, bármennyire is távol vannak. A lelkedben örökké ott maradnak.”
„A gyász olyan fájdalom, mely a szív legmélyéről ered, és emlékeztet arra, hogy szerettünk valakit mindennél jobban.”
„A fájó szív olyan, mint a téli égbolt: hideg és sötét, de a csillagok fénye mindig ott ragyog.”
„A gyász egy mély tó, amelyben a fájdalom tükröződik. De a szeretet hullámai mindig ott vannak, hogy felkavarják a vizet.”
„Az idő gyógyít, de a szív seben mindig ott marad egy kis heg, mint emlékeztető arra, akit elvesztettünk.”
„A veszteség minden percében ott rejtőzik a szeretet fénye, mint a holdvilág az éjszakában.”
„A szomorúság a szeretet másik oldala, a gyász pedig az a híd, amely összeköt minket azokkal, akik már nincsenek itt.”
„Aki igazán szeret, az sosem felejt. A gyász emlékeztet arra, hogy volt valaki, aki nagyon fontos volt számunkra.”
„A gyász és a fájdalom olyan mélységek, amelyeken át kell mennünk, hogy újra megtaláljuk a fényt a szívünkben.”
„A halott ember teste megsemmisül, de az emlékezete megmarad az élők szívében.” – Wass Albert
„Az emberek a szenvedések útján találnak egymásra.” – Wass Albert
„A halál véglegessége gyötrelmes, de a szeretet mindig képes felülkerekedni rajta.” – Wass Albert
„A gyász olyan, mint egy sötét vihar, amely megtöri az ember lelkét, de a napfény utána ismét megcsillan.” – Wass Albert
„Az emlékezés fájdalmas, de az emlékek megerősítenek minket.” – Wass Albert
„A halál nem az élet vége, csak egy útnak a kezdete, mely más utakra vezet.” – Wass Albert
„A fájdalom idővel elcsendesedik, de az emlékek örökké velünk maradnak.” – Wass Albert
„A gyász nem más, mint a szeretet egy másik formája, mely sosem múlik el igazán.” – Wass Albert
„Az idő begyógyítja a sebeket, de a szív továbbra is hordozza a veszteséget.” – Wass Albert
„Bár a halál elválaszt, az emlékezés összeköt minket az elhunytakkal.” – Wass Albert
„Az élet élni akar. Az életben maradnak a fájdalmat is túlélők. S mert az élet a halált nem ismeri, csak az örömöt, így az örök életünk is. S ennek az örök életnek része vagyunk mi is a magunk szívfájdalmával és örömével együtt.” – Wass Albert
„Él valahol egy törhetetlen erő, amely mindent túlél, mindennel dacol. Ez az erő az emberi lélekben lakik.” – Wass Albert
„A halál nem elválaszt, hanem összeköt bennünket. Azokkal, akiket szerettünk, s akik szeretnek minket, akkor is, amikor már nem láthatjuk őket.” – Wass Albert
„Az idő mindent megszépít, tartják, de valójában csak elfedi a sebeket, hogy az ember túlélhesse. Gyógyulás helyett új életet ad.” – Wass Albert
„Minden életnek megvan a maga gyásza, s minden gyásznak megvan a maga értelme.” – Wass Albert
„A bánat olyan, mint a hideg víz: először dermed, majd fokozatosan melegszik, míg végül elviselhetővé válik.” – Wass Albert
„A szív fájdalma a lét bizonyossága. Aki gyászol, az érez, s aki érez, az él.” – Wass Albert
„A gyász az élet velejárója, mert aki szeret, az elveszíthet is.” – Wass Albert
„A könnyekkel öntözött fájdalom mindig új virágokat hoz az élet kertjében.” – Wass Albert
„A gyász elviseléséhez csak a szeretet emlékei adhatnak erőt.” – Wass Albert