„Nagyon szeretlek, hisz magamat is bátrabban szeretem, ha szeretlek.” – József Attila
„Látod, szeretlek téged, ilyen egyszerű ez.” – József Attila
„És hogyha ő is szeret, az csak egy annyi eset, hogy Isten ilyen szépen egy embert szeret.” – József Attila
„Szeretném, ha vadalmafa lennél, s én rád nevetnék, mikor érzed, hogy csókollak.” – József Attila
„Szeretnék átölelni egy rózsafát s bocsánatot kérni mindenkitől, akit megbántottam.” – József Attila
„…én valahol mégis sokkal szebben akarlak szeretni téged, mint ahogy te engem…” – József Attila
„Óh, mennyire szeretlek téged, hogy nem találhat egy magára maradt, semmibe hajló, iszonyú lélektelen este!” – József Attila
„Félek, hogy már sosem mondom neked: szeretlek.” – József Attila
„A szívem mélyén élsz, mint lángoló gyémánt, te drága.” – József Attila
„A világ létéről s milyenségéről jóságot mondani csak szeretve lehet.” – József Attila
„A szivemben titkos óriás voltál.” — József Attila
„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” — József Attila
„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya! Én akkor is – lelkemet csengetem.” — József Attila
„Szellemünkből vesződve felragyogni, szerelmet lopni!” — József Attila
„Szeretném, hogyha szeretnének.” — József Attila
„Eddig úgy véltük, hogy szeretni annyit tesz: sebeket osztani, és fényeseken égni!” — József Attila
„Könnyű lettem volna néked, ott, hol a part hullámverése fáj.” — József Attila
„Míg csókot loptam, elfeledtem könnyem.” — József Attila
„Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat.” — József Attila
„Csak jönne más, csak jönne végre kéz a kézhez, szó a szóhoz.” — József Attila
„Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi.” – József Attila
„Óh szív! Nyugodj! / Szeretlek, kedvesem. / Légy hasztalan hát! Szólnak mindhiába / józan ész, bölcs szavak. / Hatalmas és halhatatlan / csak a szeretet marad.” – József Attila
„Miért legyek én tisztességes? / Kiterítenek úgyis.” – József Attila
„Az én szívem sokat csavarog, / de nálad jobb estét nem kapott.” – József Attila
„Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra.” – József Attila
„Szívemet őrzi az emlék, / hogy mindent, amit elrontottam, érted tettem.” – József Attila
„Mint a fák a gyümölcsöt, úgy érlelted meg bennem a szerelmet.” – József Attila
„Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér – de addig szívét kitépi s beleszúrja hegyes, éles késeit, míg vér csurog belőle, s őrült szív tábaival issza a másik szív forró vérét.” – József Attila
„Egy magányos szó az éjszakában újra és újra halkul, míg el nem tűnik, / nincs visszhang, nincs hallgató.” – József Attila
„Úgy légy velem, mint a mély tenger ölében hal – / megszoptat a gyönyör, és halvány vagy, kedvesem!” – József Attila